A tenger ismét

Nem fértem a börömben, így egy nap után ismét kimentem a tengerhez. Mivel szerda volt, szabad voltam (szerdán nincs tanítás az egyetemen). Összecuccoltam, és irány a part! Most egy kicsit távolabb mentem, mert a térkép alapján egy homokos part volt a közelben. Így is volt, megtaláltam az igazi tengerpartot. Sok fürdozö, napozó ember volt, gyerekek, fiatalok ugráltak a vízbe a tengerbe hosszan benyúló stégröl. Átültöztem és belevetettem magam a hideg de tiszta Északi tenger vizébe. Most valahogy melegebben tünt a víz (talán a sekélyebb víz miatt), néhány megszakítással sokáig fürödtem. Az ugrabugrát viszont kihagytam, valahogy nem igazán vonzott a dolog. Egész délután a strandon voltam.
Megvártam a naplementét, haza már sötétbe jöttem.
Fantasztikus nap volt ez is, imádom a tengert :)

A tenger

Suli után volt egy kis idöm, a várost is szerettem volna megismerni. Hol máshol kezdhettem volna, mint a tengernél? Aki ismer az tudja, hogy nagyon szeretem a vizet, számomra nem volt kérdés, hogy az elsö kiránduló utam a kikötöbe lesz.
Megérkezve a kikötöbe nagyon jó érés kerített hatalmába. Jó érzés volt látni a tengert, jó érzés volt érezni a hüs tengeri szellöt. Megnéztem a régi városrész védöbástyájaként szolgáló Kastelet erödítményt. Nagyon tetszett a Den Lille Havfrue (A Kis Hableány) szobra, amit olyan sok turista vett körül, hogy megközelíteni nem is tudtam. Amugy sem lett volna könnyü mutatvány, mert a tengerben van benne a szobor, csak a köveken mászva lehet megközelíteni.
Természtesen felmerült bennem a gondolat, hogy megmártózom a vízben, de mivel nem vittem se törülözöt, sem füdrönadrágot, így ezt inkább kihagytam. Azonban a gondolat megfogalmazódott bennem, egy pár nap múlva összepakoltam a szükséges holmikat, keróra fel, és irány a tenger :) Nordhavn városrészre mentem, ami közel van a sulimhoz. Hosszú keresgélés után megtaláltam a megfelelö, szabad partrészt, leparkoltam a biciklim, és szétnéztem. Voltak ott kis bárkák, és néhány fürdözö. Tobb sem kelett nekem, átöltöztem és belevetettem magam az Északi tenger vizébe. Nagyon hideg volta a víz, rendesen kelett benne mozognom, hogy ne fázzak. Egy kis víz a számba ment, és meglepett, hogy mennyire sós a víz. Nagyon sós! Persze tudtam, hogy a tengeri víz az sós, de, hogy ennyire? Egyébként tudni érdemes, hogy Dániában nagyon vigyáznak a vízek tisztaságára. A kikötöben is, és ahol fürödtem ott is annyira tiszta volt a víz, hogy le lehet látni az áljára! Mikor ezt megláttam elcsodálkoztam, elsöre azt gondoltam, hogy ha látom a víz alját, akkor nem lehet olyan mély. Nos, beleugorva a vízbe tudtam meg, hogy bizony mély, engem el tudott volna lepn a víz, hoott nem vagyok alacsony (190 cm). 20 perc után abbahagytam a pancsolást, megszárítkóztam (ekkor még meleg, nyári nap volt, de már este 7 óra), és elindultam hazafelé. Út közben még beugrottam egy kis Pubba, amirol azt állították, hogy olcsó diák pub. Nos nem volt az :D
Öszességében nagyon tetszett a tengerpart, csak az a baj, hogy egy kicsit messze van a lakóhelyemtöl :S

Az elsö iskolai nap

Az iskola épülete a kollégiumomtól fél órára van biciklivel. Keltem korán, majd felpattantam a biciklimre, és go. Hétfön már voltam a sulinál, így nem volt probléma eljutni. Azonban szokatlan ez a fél órás út, egy kicsit sok.
Betérve az épületbe megkerestem azt a termet, ahol az órám lett volna, azonban szerdánként nincs tanítás. Sebaj, legalább alaposabban küröl tudtam nézni, mindent megfigyeltem, barátkoztam az épülettel. A berendezésen a funkcionális, vagyis csak az van ami kell amúgy a szürke és fehér színek uralkodnak. Érdekes az a színkombnáció, a másik KEA informatikai épületben is ezek a színek vannak. Hova tovább, még az Debreceni Egyetem infó épületésben is. Úgy tünik az IK-sok színe a szürke-fehér színkombináció. Nekem speciel nem tetszik.
A délután folyamán volt egy kirándulás a többi Veluxos tanulóval. Megnéztünk néhány nevezetességet, voltunk fenn a Vor Flersers Kirke nevü templom tornyában (95 méter magas), aminek a csúcsából csodaszép látvány fogadott. Be lehetett látni az egész Koppenhágát, engem speciel a tenger látványa nyugözött le. Nagyon szép volt, mélykék színü. Láttam a kikötöt is, két nagyon szép óceánjáró hajó állt benn. A vízben szélturbinál álltak, és megállás nélkül forogtak. Nem is hiába, Koppenhága eléggé szeles város. A templom csúcsán akkora volt a szél, hogy majdnem leszedte róllam a kabátot! A továbbiakban megtekintettük Christiana városrészt. Ez egy régi katonai terület, amit a '70-es években a hippik elfoglaltak, és szabad várost akartak alapítani. Sikerült is nekik, ez a rész nagyon különbözik Koppenhága többi részétöl. Nagyon szabadosnak tüntek az emberek, mindenki evett, ivott, a házak, bodegák falai színesre voltak festve. Persze a helyzet nem ennyire rózsás, azt mondták, hogy éjszaka még véletlenül se tévedjünk erre, mert veszélyes hely. Hozzátartozik még ehhez a helyhez az is, hogy itt legálisan lehet kapni hasist, illetve, hogy fotózni szigorúan tilos. Halottam egy olyan sztorit, miszerint egy újságíró szeretett volna egy cikket készíteni a helyröl, fotózgatásba kezdett, amit a helyiek nem toreláltak. Nem bántották, csak a fényképezögépe, no meg a ruhái nélkül hagyta el a városrészt.
Az utunk következö állomása a kikötöbe vezetett, ahol megvártuk a vizibuszt. Nagyon tetszett, olyan mint a normál busz (még a színe is ugyanolyan sárga), ugyanazt a funkciót látja el,csak persze ez egy kicsi és gyors hajó. Hajózás közben elhaladtunk az Operaen (Operaház) mellett. Modern építészeti stílusjeegyeket visel magán ez az épület, nem is meglepö, mert 2005-ben adták át, sok vita közepette. Nem is csodálom, ugyanis szerintem nincs jó helyen, a szárazföldröl nehéz megközelíteni. Elhaladtunk még a Den Store Diamant (Nagy Fekete Gyémánt) melett. Hatlmas fekete épület, amit teljes egészében üveg borít. Nagyon szép, de szerintem ez sem illik a régi stílusú épületek közzé. A funkcióját tekintve a Gyémánt könyvtárépület, a királyi könyvtár kiegészítéseként készült el.
Egy pár száz méter után leszálltunk a vizibuszról, és mindenki haza ment, kivéve én, akinek vissza kelett meni a biciklijéért az iskolához. Élményekkel teli nap volt :)

Az első napok

Szerencsés megérkezés után a lakótársam segített az eligazodásban. Taxival elmentünk a kollégiumhoz. A környék szép, az épület angolos (vörös téglákból van építve) stílusú. Felmentünk a 3. emeletre, és meg is érkeztünk a szobához. Belépve egy kicsit furcsának találtam: egy kis szoba, egy nagy nappali, egy kis konyha és fürdőszoba és egy kis erkély. A nappali lett kinevezve szobámnak, lepakolás után lefeküdtem aludni. Ismeretlen helyeken pocsékul alszok, ez most sem volt másképp :S
Midőn eljött a reggel indulás a városba! Busszal mentünk a lakótársammal, aki elvezetett az iskoláig. Ez fél óra út volt, a jegy nem volt valami olcsó. Út közben néztem a várost. Csak kapkodni tudtam a fejem a sok új dologtól.
Megérkezve a sulihoz alaposan megnéztem az épületet. Micsoda design! Az üvegfelületek aránya rendben, a formája modern, jól néz ki az egész. Nem olyan bumfordi mint az Infó épület Debrecenben. Belépve nagyon rendezett és modern.  Elsőként részt vettem egy órán, ahol a többi Veluxos diák is részt vett. Beszéltek nekünk a városról, a közlekedésről, stb. Persze mindezt angolul.
Végezvén az órával beszélgettem a többi diákkal egy keveset, majd hazaindultam. Buszozni nem volt kedvem, amúgy is drága, biciklim meg nem volt, így gyalog mentem haza. A térképem segítségével hazataláltam. Jó kis séta volt, és közben tanultam a várost. Viszont nagyon elfáradtam, elvégre 5,6 km volt a táv. Alaposan elfáradtam. Ezen az este már nem volt baj az alvással :D
A keddi nap elhatároztam, hogy veszek egy biciklit. A lakótársammal fél napon keresztül jártuk a várost, és olcsó, second-hand bicikliket kerestünk. Megfelelőt nem sikerült találni sokáig, majd fél napi keresgélés után sikerült egyet venni. Szép kis bringa, ezüst színű, és nagyon nagy. Ilyen nagyot még Magyarországon sem láttam, de ugye én sem vagyok kicsi (189 cm), így méretben megfelelő biciklit sikerült vennem :) Viszont ezzel el is ment az egész napom, a sok séta és biciklizés után ismét nem volt gondom az éjszakai alvással :D

Az utazás

Nagyon sokat nézelődtem az egyes légitársaságok weboldalain. Mivel még sosem utaztam repülővel, semmit sem tudtam róluk. A fapados légitársaságok között nézelődve találtam meg a Norvegian légitársaságot. A repülőjegyek árai elég barátságos volt, így őket választottam. Egyedül a felszállás helye problémás, ugyanis Magyarország területéről egyedül Budapestről indult járat Koppenhágába, csillagászati árért, így inkább a pozsonyi repülőteret választottam, mert harmadannyiba kerüt a repülőjegy. A családommal Pozsonyba utaztunk, és lenyűgözött a repülőtér szépsége. Nagyon modern, tiszta, rendezett kis repülőtér, eltévedni igen nehéz benne, mert minden egyértelműen ki van írva. Az indulás előtt 3 órával már a repülőtéren voltunk, és vártuk a felszállás megkezdését. Este 8-kor megkezdődött a check in, gyorsan leadtam a táskám, személyi igazolvány ellenőrzés, online rendelés ellenőrzése és már meg is kaptam a jegyem. Ezt követően az átvizsgáló részbe kellett mennem, ahol megvizsgálták a poggyászom. Minden rendben volt, már benn is voltam. Majd másfél órát várakoztam, míg megnyitották a repülőm. Eközben izgultam nagyon, az járt a fejemben, hogy valamit elnézek és lekésem a gépem. Szerencsére nem így történt, a felszállás előtt 20 perccel felszálltam a gépemre, ami egy kis gép volt. Egy sorban 3-3 szék volt, viszonylag kényelmesen utaztam. Nagyon szokatlan volt a fel és leszállás, mondhatni émelyegtem kissé. Olyan érzés volt, mintha kiló 30-cal lőnék ki a piros lámpától egy sportkocsival. Fenn a magasban már nem volt gond, az ablakból láttam a lenti városokat. Mivel éjszaka volt, csak a városok fényeit láttam, ami nagyon szép látvány volt. Mindössze másfél óra repülés után megérkeztem Koppenhágába. Kezdődött a rohanás, felvettem a táskám, metró, majd leszállás a Norreport megállónál, és irány a felszín. Éjjeli fél 1-re megérkeztem Koppenhágába, és nagyon meg voltam szeppenve. 

A kezdetek

Elsőként is üdvözlök mindenkit, aki olvassa e sorokat. Végre sikerült beindítani a blogomat, amit azért készítek, hogy bemutassam mizujs felém Dániában.
Még javában telt a félév, mikor az emailjaim között rábukkantam a Velux ösztöndíj pályázatra, ami külföldi tanulmányokat tesz lehetővé Dániában. Elolvasva a mailt úgy gondoltam, hogy megpályázom, miért is ne? Összeszedtem a szükséges papírokat, időközben sikeresen záróvizsgáztam az egyetemen, és beadtam a pályázatom. Július közepén részt vettem egy angol nyelvű elbeszélésen, megkérdeztek a jövőbeli terveimről, angol nyelvű tesztet írattak velem. Az eredmény július végén meg is érkezett, nem kis meglepetésemre fel is vettek. Örültem neki nagyon :) Ezt követően minden nap az előkészületekről szólt, bevásároltam, vettem egy nagy táskát, összepakoltam a cuccaim. Majd jött az utazás a repülőtérre.....