2012. szeptember 6., csütörtök
A tenger ismét
Nem fértem a börömben, így egy nap után ismét kimentem a tengerhez. Mivel szerda volt, szabad voltam (szerdán nincs tanítás az egyetemen). Összecuccoltam, és irány a part! Most egy kicsit távolabb mentem, mert a térkép alapján egy homokos part volt a közelben. Így is volt, megtaláltam az igazi tengerpartot. Sok fürdozö, napozó ember volt, gyerekek, fiatalok ugráltak a vízbe a tengerbe hosszan benyúló stégröl. Átültöztem és belevetettem magam a hideg de tiszta Északi tenger vizébe. Most valahogy melegebben tünt a víz (talán a sekélyebb víz miatt), néhány megszakítással sokáig fürödtem. Az ugrabugrát viszont kihagytam, valahogy nem igazán vonzott a dolog. Egész délután a strandon voltam.
Megvártam a naplementét, haza már sötétbe jöttem.
Fantasztikus nap volt ez is, imádom a tengert :)
A tenger
Suli után volt egy kis idöm, a várost is szerettem volna megismerni. Hol máshol kezdhettem volna, mint a tengernél? Aki ismer az tudja, hogy nagyon szeretem a vizet, számomra nem volt kérdés, hogy az elsö kiránduló utam a kikötöbe lesz.
Megérkezve a kikötöbe nagyon jó érés kerített hatalmába. Jó érzés volt látni a tengert, jó érzés volt érezni a hüs tengeri szellöt. Megnéztem a régi városrész védöbástyájaként szolgáló Kastelet erödítményt. Nagyon tetszett a Den Lille Havfrue (A Kis Hableány) szobra, amit olyan sok turista vett körül, hogy megközelíteni nem is tudtam. Amugy sem lett volna könnyü mutatvány, mert a tengerben van benne a szobor, csak a köveken mászva lehet megközelíteni.
Természtesen felmerült bennem a gondolat, hogy megmártózom a vízben, de mivel nem vittem se törülözöt, sem füdrönadrágot, így ezt inkább kihagytam. Azonban a gondolat megfogalmazódott bennem, egy pár nap múlva összepakoltam a szükséges holmikat, keróra fel, és irány a tenger :) Nordhavn városrészre mentem, ami közel van a sulimhoz. Hosszú keresgélés után megtaláltam a megfelelö, szabad partrészt, leparkoltam a biciklim, és szétnéztem. Voltak ott kis bárkák, és néhány fürdözö. Tobb sem kelett nekem, átöltöztem és belevetettem magam az Északi tenger vizébe. Nagyon hideg volta a víz, rendesen kelett benne mozognom, hogy ne fázzak. Egy kis víz a számba ment, és meglepett, hogy mennyire sós a víz. Nagyon sós! Persze tudtam, hogy a tengeri víz az sós, de, hogy ennyire? Egyébként tudni érdemes, hogy Dániában nagyon vigyáznak a vízek tisztaságára. A kikötöben is, és ahol fürödtem ott is annyira tiszta volt a víz, hogy le lehet látni az áljára! Mikor ezt megláttam elcsodálkoztam, elsöre azt gondoltam, hogy ha látom a víz alját, akkor nem lehet olyan mély. Nos, beleugorva a vízbe tudtam meg, hogy bizony mély, engem el tudott volna lepn a víz, hoott nem vagyok alacsony (190 cm). 20 perc után abbahagytam a pancsolást, megszárítkóztam (ekkor még meleg, nyári nap volt, de már este 7 óra), és elindultam hazafelé. Út közben még beugrottam egy kis Pubba, amirol azt állították, hogy olcsó diák pub. Nos nem volt az :D
Öszességében nagyon tetszett a tengerpart, csak az a baj, hogy egy kicsit messze van a lakóhelyemtöl :S
Az elsö iskolai nap
Az iskola épülete a kollégiumomtól fél órára van biciklivel. Keltem korán, majd felpattantam a biciklimre, és go. Hétfön már voltam a sulinál, így nem volt probléma eljutni. Azonban szokatlan ez a fél órás út, egy kicsit sok.
Betérve az épületbe megkerestem azt a termet, ahol az órám lett volna, azonban szerdánként nincs tanítás. Sebaj, legalább alaposabban küröl tudtam nézni, mindent megfigyeltem, barátkoztam az épülettel. A berendezésen a funkcionális, vagyis csak az van ami kell amúgy a szürke és fehér színek uralkodnak. Érdekes az a színkombnáció, a másik KEA informatikai épületben is ezek a színek vannak. Hova tovább, még az Debreceni Egyetem infó épületésben is. Úgy tünik az IK-sok színe a szürke-fehér színkombináció. Nekem speciel nem tetszik.
A délután folyamán volt egy kirándulás a többi Veluxos tanulóval. Megnéztünk néhány nevezetességet, voltunk fenn a Vor Flersers Kirke nevü templom tornyában (95 méter magas), aminek a csúcsából csodaszép látvány fogadott. Be lehetett látni az egész Koppenhágát, engem speciel a tenger látványa nyugözött le. Nagyon szép volt, mélykék színü. Láttam a kikötöt is, két nagyon szép óceánjáró hajó állt benn. A vízben szélturbinál álltak, és megállás nélkül forogtak. Nem is hiába, Koppenhága eléggé szeles város. A templom csúcsán akkora volt a szél, hogy majdnem leszedte róllam a kabátot! A továbbiakban megtekintettük Christiana városrészt. Ez egy régi katonai terület, amit a '70-es években a hippik elfoglaltak, és szabad várost akartak alapítani. Sikerült is nekik, ez a rész nagyon különbözik Koppenhága többi részétöl. Nagyon szabadosnak tüntek az emberek, mindenki evett, ivott, a házak, bodegák falai színesre voltak festve. Persze a helyzet nem ennyire rózsás, azt mondták, hogy éjszaka még véletlenül se tévedjünk erre, mert veszélyes hely. Hozzátartozik még ehhez a helyhez az is, hogy itt legálisan lehet kapni hasist, illetve, hogy fotózni szigorúan tilos. Halottam egy olyan sztorit, miszerint egy újságíró szeretett volna egy cikket készíteni a helyröl, fotózgatásba kezdett, amit a helyiek nem toreláltak. Nem bántották, csak a fényképezögépe, no meg a ruhái nélkül hagyta el a városrészt.
Az utunk következö állomása a kikötöbe vezetett, ahol megvártuk a vizibuszt. Nagyon tetszett, olyan mint a normál busz (még a színe is ugyanolyan sárga), ugyanazt a funkciót látja el,csak persze ez egy kicsi és gyors hajó. Hajózás közben elhaladtunk az Operaen (Operaház) mellett. Modern építészeti stílusjeegyeket visel magán ez az épület, nem is meglepö, mert 2005-ben adták át, sok vita közepette. Nem is csodálom, ugyanis szerintem nincs jó helyen, a szárazföldröl nehéz megközelíteni. Elhaladtunk még a Den Store Diamant (Nagy Fekete Gyémánt) melett. Hatlmas fekete épület, amit teljes egészében üveg borít. Nagyon szép, de szerintem ez sem illik a régi stílusú épületek közzé. A funkcióját tekintve a Gyémánt könyvtárépület, a királyi könyvtár kiegészítéseként készült el.
Egy pár száz méter után leszálltunk a vizibuszról, és mindenki haza ment, kivéve én, akinek vissza kelett meni a biciklijéért az iskolához. Élményekkel teli nap volt :)
Betérve az épületbe megkerestem azt a termet, ahol az órám lett volna, azonban szerdánként nincs tanítás. Sebaj, legalább alaposabban küröl tudtam nézni, mindent megfigyeltem, barátkoztam az épülettel. A berendezésen a funkcionális, vagyis csak az van ami kell amúgy a szürke és fehér színek uralkodnak. Érdekes az a színkombnáció, a másik KEA informatikai épületben is ezek a színek vannak. Hova tovább, még az Debreceni Egyetem infó épületésben is. Úgy tünik az IK-sok színe a szürke-fehér színkombináció. Nekem speciel nem tetszik.
A délután folyamán volt egy kirándulás a többi Veluxos tanulóval. Megnéztünk néhány nevezetességet, voltunk fenn a Vor Flersers Kirke nevü templom tornyában (95 méter magas), aminek a csúcsából csodaszép látvány fogadott. Be lehetett látni az egész Koppenhágát, engem speciel a tenger látványa nyugözött le. Nagyon szép volt, mélykék színü. Láttam a kikötöt is, két nagyon szép óceánjáró hajó állt benn. A vízben szélturbinál álltak, és megállás nélkül forogtak. Nem is hiába, Koppenhága eléggé szeles város. A templom csúcsán akkora volt a szél, hogy majdnem leszedte róllam a kabátot! A továbbiakban megtekintettük Christiana városrészt. Ez egy régi katonai terület, amit a '70-es években a hippik elfoglaltak, és szabad várost akartak alapítani. Sikerült is nekik, ez a rész nagyon különbözik Koppenhága többi részétöl. Nagyon szabadosnak tüntek az emberek, mindenki evett, ivott, a házak, bodegák falai színesre voltak festve. Persze a helyzet nem ennyire rózsás, azt mondták, hogy éjszaka még véletlenül se tévedjünk erre, mert veszélyes hely. Hozzátartozik még ehhez a helyhez az is, hogy itt legálisan lehet kapni hasist, illetve, hogy fotózni szigorúan tilos. Halottam egy olyan sztorit, miszerint egy újságíró szeretett volna egy cikket készíteni a helyröl, fotózgatásba kezdett, amit a helyiek nem toreláltak. Nem bántották, csak a fényképezögépe, no meg a ruhái nélkül hagyta el a városrészt.
Az utunk következö állomása a kikötöbe vezetett, ahol megvártuk a vizibuszt. Nagyon tetszett, olyan mint a normál busz (még a színe is ugyanolyan sárga), ugyanazt a funkciót látja el,csak persze ez egy kicsi és gyors hajó. Hajózás közben elhaladtunk az Operaen (Operaház) mellett. Modern építészeti stílusjeegyeket visel magán ez az épület, nem is meglepö, mert 2005-ben adták át, sok vita közepette. Nem is csodálom, ugyanis szerintem nincs jó helyen, a szárazföldröl nehéz megközelíteni. Elhaladtunk még a Den Store Diamant (Nagy Fekete Gyémánt) melett. Hatlmas fekete épület, amit teljes egészében üveg borít. Nagyon szép, de szerintem ez sem illik a régi stílusú épületek közzé. A funkcióját tekintve a Gyémánt könyvtárépület, a királyi könyvtár kiegészítéseként készült el.
Egy pár száz méter után leszálltunk a vizibuszról, és mindenki haza ment, kivéve én, akinek vissza kelett meni a biciklijéért az iskolához. Élményekkel teli nap volt :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)